Kuksolsz az irodai magányban, egy vánnyadt neon pillog a mennyezeten, a levegő sem mozdul, a kollégák már mindent végigkommentáltak a fészbukon, és nem maradt pletyitéma sem, ráadásul az éhség is orvul rád tört. Kicsit szorosabbra veszed a fogást meggyötört egered körül, és megpróbálsz ellenállni a kísértésnek, hogy reflexből a csokiautomata felé vedd az irányt. Fürkész, már-már bomlott pillantással méred fel az asztal adta lehetőségeket, de nem találsz semmi fogyaszthatót. Ekkor megakad a szemed azon a buja, magát pirosan kellető almán (vagy a szép zöld körtén)a sarokban, és lecsapsz, ám rájössz, hogy bizony át lettél verve.

A mi almánk (körténk) tökéletes mása a rendes, klasszikus, Éva által összefogdosott almának (körtének, ebben az esetben Éva felmentést kap), azzal a különbséggel, hogy a Paradicsomban Éva nem valószínű, hogy jegyzetelni akart, mikor lekanyarintotta a fáról.

Egy tömb post-ittel van dolgunk, hogy most már kimondjuk a lényeget is, mely bájosan almásan gömbölyű, vagy körtésen körtés, és mi pont ezért szerettünk bele.

Praktikusan nyitható kis asztali kiegészítő ez a jegyzettömb, ugyanis, ha lapra van szükség, csak le kell szakajtani egy cikket a gyümölcsből, majd a speciális lapösszetartó (gemkapocs…) segítségével újra alma/körte formájúra lehet zárni az eszközt.

Hát nem Isteni?