Bubikirály

A legtöbben emlékszünk azokra a szombat délutánokra, amikor anya próbált rendet tenni a konyhában és eltakarítani a bundás kenyér maradékát a mennyezetről, mert apa főzött több-kevesebb sikerrel. Mi pedig láb alatt voltunk, szokásunkhoz híven. Anya ekkor merített egy pohárba az éppen készülő mosogatóvízből, kezünkbe nyomott egy szívószálat, mi pedig ösztönösen tudtuk, mi vele a teendő. Nem, nem ittuk meg, bár csuklásnál előfordult, hogy leszaladt némi ultrás víz, de azért túlétük és felnőttünk. Egészen addig tartott a felnőttségünk, míg meg nem láttuk ezt a terméket, amitől is örömünkben ugrabugrálni kezdtünk. Végre nem kell szívószállal ügyködni, és nem kell arcon csapni a szomszédsrácot, mert merészelt nagyobb bubit fújni ugyanabból az alapanyagból.

Felcsaptuk a használati útmutatót, hogy kitanuljuk a gigabubi mesterséget és lásson csodát mindenki, akkora lufit gyártottunk a hátsó udvarban, hogy a kaput is ki kellett nyitni hozzá. Egy kis gyakorlás ugyan nem árt, hogy busznyi, vagy akár az egész dél-pesti buszgarázsnyi buborékokat produkálj, de garantáljuk, hogy gyorsan bele fogsz jönni, ha betartod azt a pár egyszerű szabályt (mellékelve).